"Németország", Berlin...

Íme, a nyitott társadalom végeredménye. Vagy inkább végterméke. Ez az elviselhetetlen emberpép, emberlöcsedék, ez a semmi, ez az iszony.
De semmi baj: a maradék agyatlan "német" (inkább csak mondjuk így: fehérbőrű) télen majd melegszik kicsit a teamécses tüzénél, szellőztet sokat, és iszonyodva gondol a szörnyű múltra, amikor még német volt itt mindenki.

Amikor még Thomas Mannra voltak és lehettek büszkék, vagy a nagy német romantikára, Heinére és a Grimm fivérekre, Wilhelm Hauffra, netán a nagy német filozófia mestereire.

Most ez van nekik. Ez maradt. Mert ezt akarták, és megengedték, hogy ezt tegyék velük.

Elmennétek strandolni egy nagyot manapság oda? Berlinbe? Ezek közé? A Közel-Kelet és Észak-Afrika emberfeleslege, embertörmeléke, roncstársadalma ott van mind. Elleptek már mindent. És csak egyre jönnek, nem lesz végük soha sem.
Robert habeck, a mai német alkancellár pedig így foglalta össze saját credóját:

"Mindig hányingert kaptam, ha a hazaszeretet szót hallottam. Soha nem tudtam mit kezdeni azzal, hogy Németország, és most sem tudok."

Nesze bazdmeg. Soha többé nem is kell ezen tépelődnöd. Itt a szép új világotok. Megrohadhattok benne. A tiétek. De ha van egy nyomorult, józan, világos pillanatotok az elvtársaiddal, menjetek ki a nagyapáitok sírjához, és boruljatok le. Vagy olvassátok fel hangosan a Varázshegyből azt a részt, amikor a kis Hans Castorpnak a nagypapája elmeséli a keresztelő tálka történetét, rajta az egymás után sorjázó nevekkel, az egymás után sorjázó német generációkkal.

]]>VIDEÓ]]>

És el ne feledjétek, gazemberek: soha a történelemben nem volt még nemzedék, amelyik békeidőben ennyire tönkre tudta volna tenni a saját hazáját. Amitől persze hányingere van.

Ebben ti vagytok a világbajnokok.

És remélem, nagyon remélem, őszintén remélem, meg is fogjátok kapni érte, ami jár. Remélem, még megélem, hogy megjön a német társadalom maradékának az esze, és megcselekszi veletek, amit megérdemeltek.

Addig pedig: járjatok strandolni ide, erre a berlini strandra. Vagy akármelyikbe. És ha vannak gyerekeitek, őket is vigyétek magatokkal...

Forrás: Bádog - Bayer Zsolt blogja